Miért vakarózunk?

dermatocosmetice

„Mert viszketmondják majd és igazuk van. De melyek azok a jelenségek, amelyek ennek a nehezen uralható érzésnek az alapját képezik, ami eltűnik néhány másodpercnyi vakarózás után?

A viszketés, más néven pruritus, bőrirritációval vagy a bőrben levő idegsejtekkel kapcsolatos érzés.

A viszketést számos külső és belső tényező okozhatja, mint a száraz bőr, bőrirritáció, kosz, rovarcsípések, paraziták, bizonyos betegségek. Másrészt a viszketés egy sor egyéb bőr révén közölt érzéssel együtt- érintés, fájdalom, vibráció, meleg vagy hideg- egy fontos védelmi mechanizmusa a szervezetnek ami figyelmezteti egy lehetséges külső káros hatásra. A kutatók úgy értékelik, hogy a vakarózás egy olyan reflex aminek az a célja, hogy megvédjen az irritáló tényezőktől és bőrünket egészségesen tartsa.

De hogyan jelenik meg a viszketés érzete és miért érezzük úgy, hogy vakaróznunk kell? A válasz aránylag egyszerű: egy külső inger esetén, mint egy rovar vagy hajszál, a bőr irritációja stimulálja az idegreceptorokat ennek mélyrétegeiben és ez az ingerlés jut el az agykéregig idegi továbbítással. Az agy reflex reakciója a vakarózás, ami részben eltávolítja a kiváltó tényezőt (például rovar), másrészt leállítja az agy "riasztását", mivel más érintési vagy  fájdalom receptorokat ingerel az adott bőrrégióban. Habár a vakarózás javítja a viszketés érzést, ez gyakran csak egy időszakos megoldás, a túl erős vakarózás károsíthatja a bőr felületi rétegeit, ami irritációhoz vagy fertőzések megjelenéséhez vezethet.

A viszketés számos bőrbetegség túlnyomó tünete, de szisztémás betegségekben is feltűnik, mint a májbetegségek, vesebetegségek, pajzsmirigy nem megfelelő működése, fertőzések stb. Bizonyos esetekben, a viszketés lehet egy szorongás, vagy más erős, ki nem fejezett érzelmi állapot megnyilvánulása, ezekben az esetekben a viszketés a szervezet riasztó rendszere.

Ami a viszketés kezelését illeti, habár ezt több mint egy évszázada tanulmányozzák, nincs meghatározott kezelése. A viszketést kiváltó októl függően, lehet helyileg kezelni, bizonyos lemosók vagy krémek segítségével, bizonyos gyógyszerek szájon át történő beadásával, vagy az ultraibolya sugarak segítségével.

Dr. Sárkány Zoltán
Gedeon Richter Romania
 

RichterVita folyóiratból átvett cikk